Magyarország, és annak képe

Mint minden külföldön élő (gondolom) én is rendszeresen játszom a gondolattal, hogy mi lenne ha visszaköltöznénk Magyarországra? Végülis, manapság, Magyarország az Európai Únió tagja, az a rendszer amit hajdanán magam mögött hagytam már a múlté. És aztán mindig van valami, ami visszariaszt. Az elmúlt néhány hét eseményei, az a kép amit az ember, legalábbis kívülről, kap az országról ezek közé tartozik…

Adott egy politikai hatalmon levő réteg, amelyik ugyan (szerintem) értelmesnek tűnő reformokat akar végigvinni (bár a részleteket nem látom át) de egy politikai amatőr stílusában, hiszen végig akarják verni ezeket a lakosságon anélkül, hogy ez utóbbi értené. Az elhíresült Öszödi beszéd csak a jéghegy (látványos) csúcsa volt; az egész politikára valahogy rányomja a bélyegét egy fajta „mi jobban tudjuk, higgyék csak el” stílus.

Aztán adott egy ellenzék, amelyik ezt a hibát nemcsak kihasználja (ami még rendben lenne, az a dolga, hiszen ellenzék), de ezt megspékeli egy hihetetlen méretű populizmussal, hazugságok sorozatával (az Öszödi beszéd által emlegett hazugságok méltó párjai), az ellenségesség elképzelhetetlen kiélezésével. Mert hát ugyan kérem, ki hiszi el azt a mesét, hogy Magyarországon ingyenes egészségügy volt, van, vagy lesz? Hálapénzről nem hallottunk még? Vagy ki fogja elhinni, hogy Magyarországnak, egyedülálló módon, sikerül egy igazán világszintű egyetemi oktatást ingyenesen megteremteni (fizetek én szépen tandíjat a fiam egyetemi tanulmányaiért, pedig nem az ultraliberális Amerikában élek, hanem a nyugat-európai Hollandiában…).

Eredmény: népszavazás dömping. Megmondom őszintén, hogy nem szeretem a népszavazás intézményét, hiszen az esetek 90%-ban az emberek nem a feltett kérdésre válaszolnak, hanem belpolitikai állapotok alapján szavaznak. Így volt ez, például, a maastrichti szerződésre kiírt francia népszavazáson, az európai alkotmányra kiírt francia és holland népszavazásokon; a mostani magyar népszavazáson sem volt ez másként. Ez kormányváltó népszavazás volt, ahogy ezt az Orbán nyíltan meg is mondta. És majd jön a többi, egyik a másik után. És, majd ha az Orbán hatalomra kerül, akkor majd az MSZP fog népszavazást kezdeményezni, hiszen néhány százezer aláírást összegyüjteni nem nagy kunszt. A parlamenti demokrácia, a parlameterek véleménye nem érdekes, majd népszavazásokkal eldöntünk mi mindent… Az eredmény pedig: politikai káosz.

Eredmény: eltüntek a politikai ellenfelek. Ma már csak ellenség van; emberi méltósággal politizálni szinte már nem is lehet. Nem meggyőzendő vagy, uram bocsá’, egyszerűen leszavazandó politikai ellenfelek vannak; nem, ellenség van akit el kell pusztítani. (Ehhez képest még egy olasz parlamenti vita is felüdülés, hollandról nem is szólva. Pedig láttam itt órákig tartó, nagyon kemény, a kormány bukásával végződő vitákat…)

Eredmény: a politikai frazeológiában olyan fogalmak és megjegyzések váltak mindennapossá, melyeknek súlyát már nem is fogja fel a mindennapi átlagember. Néztem a HVG által felvett videót; nem tudom ki beszélt (nem is érdekel), de az ilyen megjegyzések töredékeiért máshol becsületsértésért jelentenének fel embereket. Elhangzik a „Gyurcsányt a Dunába, Demszky-t utána” szlogen; Magyarországon, úgy látszik, ez is rendben van. (Tudom, ezt nem a hivatalos ellenzék mondta, de elhatárolta magát ezektől valaki?) Mint ahogy ma már rendben van az is, hogy a magyar lakosság egy részében borzalmas emlékeket ébresztő Árpádsávos zászló szinte elfogadott szimbólummá vált.

Eredmény: az ország kockázati megitélése romlik. Na persze. Ha valakinek van befektetni való pénze, nem hiszem, hogy Magyarországon alapítana céget. Ki tudja, hogy a következő kormány nem fogja-e teljesen megváltoztatni a gazdasági/jogi környezetet. Hiszen, ha a jelenlegi kormány „hazaáruló”, akkor persze ez lenne a logikus, nem? Na és persze a rákövetkező kormány megint mindent meváltoztathat, hiszen… Nem. A kockázat túl nagy; Budapest szép város, a magyar nép nagyon értelmes de, mondaná a lehetséges befektető, köszönöm szépen, a pénzemet nem fogom kockáztatni…

Nem tudom hogyan tovább. Talán valóban az lenne a jobb, ha előrehozott választások lennének. Semmi bizalmam Orbánban és társaiban, és szerintem egy Fidesz kormány alatt sem lenne jobb a gazdasági és politikai helyzet. De ha egy néhány év eltelne egy Fidesz kormány alatt minden eredmény nélkül, akkor talán a lakosság rájönne, hogy valami alapvetően más kell, új, józan, szakértelemmel rendelkező pártok és politikusok, akik talán végre nyugalomba tudnák kormányozni Magyarországot. A jelenlegi helyzet nem nagyon tartható.

Addig is… most még nem költözök vissza.