Néhány nappal ezelőtt Finnországban jártam. Nem először vagyok ott, de minden alkalommal megcsap a Finn nyelv dallambeli rokonsága a magyarral. Ha az ember nem figyel oda és csak a „háttérzajt” hallja (az utcán, a TV-n, stb), Magyarországon érzi magát. A finnek angol kiejtése is nagyon gyakran azonos a magyarok angol kiejtésével. Tudom, hogy a nyelvtani struktúrában is sok az azonosság, de a nyelv dallama már önmagában is elárulja a rokonságot.
A dolog azért különösen érdekes, mert minden rokonság megáll a nyelvnél. A finnek kultúrája, szociális viselkedése, még fizikai kinézete is annyira különbözik a magyartól, hogy az emberben automatikusan felmerülnek kérdések. Hogy lehet ez? Hogy lehet két ennyire hihetetlenül különböző népnek ennyire egyértelműen rokon nyelve?
Az egyik vendéglátómmal beszélgetve a dolog világosabbá vált. Az ő leírása szerint a finn az egyik genetikailag leghomogénebb nép Európában. Habár Finnország többször volt mások fennhatósága alatt (svédek, oroszok), nem volt igazán keveredés. A svédek és az oroszok számára ez egy, modern szóval élve, gyarmat volt, de nem volt letelepedési célpont (habár van ott egy kicsiny svéd kisebbség). Vendéglátóm kicsit sanyarú megjegyzése szerint: „végül is ki akar erre a lehetetlen földre jönni élni?”. Mindez éles kontrasztban a magyarokkal: hiszen, mint tudjuk, itt éltek szlávok, hunok, avarok a magyar törzsek bejövetele előtt, majd jöttek ide kunok, németek, törökök, mongolok, zsidók, románok, és még ki tudja mások. És ezek mind genetikailag összekeveredtek genetikailag (és persze kulturálisan is). Voltaképpen csoda, hogy a magyar nyelv, mint egyértelműen finnugor nyelv, megmaradt. De persze ez azt is jelenti, hogy igen kevesen lehetnek ma Magyarországon (és a környező országokban) akiknek akár egyetlenegy őse a magyar törzsekkel jött volna be a Kárpát medencébe… A többségnek az eredete kideríthetetlen, követhetetlen. Nesze neked ősi magyar sámánvallás, meg kopjafej, megy ilyesmi! Ami persze igencsak megkérdőjelezi a harcos magyarkodás értelmét, ami, sajnos, oly erősé vált az utóbbi időben…
(A blog eredeti megjelenési helye az angol nyelvű blogomon volt)
Hát látom már nagyon régi ez a blog, de annyira, de annyira egyet értek veled (Önnel), hogy annál már nem lehet jobban. A finnekre a tesóm félálomban azt hitte magyarok, csak mert alszik nem érti, mint mondanak LOL, és mi tényleg egy nagy keverék nemzet vagyunk, én is pont azon elmélkedtem, hogy hogyan sikerült a magyart ráerőltetni minden betelepülőre, meg nem magyar itt élőre a történelem folyamán…nekem egy felmenőm se magyar. Van köztük olasz, német, horvát minden, csak magyar nincs, de azért a család minden tagja akkora hősmagyar -engem és húgomat kivéve- mint egy ház. Nagyon vicces…
Comment Szerző: Pintér Zsuzsanna — Szeptember 27, 2008 @ 2:14
sztem pont ez teszi a “magyarkodás” egyik értelmét: még ezek után is EZT a nyelvet beszéljük. a krisztuspártuskirályfivolt és semmiközünkafinnekhez féle baromságok már másik sztori
Comment Szerző: m.á. — Szeptember 10, 2009 @ 10:10